U.S.M.C.COM

U.S.M.C.MIL

U.S.M.C.BLOG

U.S.M.C.MAGASINE

Devildog

A német hadsereg találta ki a kifejezést “teufel hunden” a tekintetben hogy az amerikai tengerészgyalogság I. világháborúban A 1918 nyarán a német hadsereg visszavonulását követően. Az újonnan érkezett amerikai tengerészgyalogságot dobták be a Párizs melletti erdőkbe. 1918 júniusában, az elkeseredett harcban a tengerészgyalogság többször visszaverte a németeket Belleau Wood-nál. Ezután a tengerészgyalogosok megtámadták és végigverték őket a Belleau Wood-on. Paris megmenekült. Öt hónappal később Németország kénytelen volt elfogadni a fegyverszünetet. A csata kitartása és dühe az amerikai tengerészgyalogság küzdőszelleme megdöbbentette a németeket. A hivatalosan is elkeresztelték őket “Teufel hunden”, azaz Ördög Kutyáknak, a vad hegyi kutyák bajor nemzeti mondakörben.

Semper Fidelis (“Always Faithful”) Mindig Hűséges
Az egység mottója. A tengerészgyalogosok mottója ami szerint élnek azt a tényt bizonítja, hogy még soha nem volt lázadás az egységeikben, sőt még a gondolata sem fogalmazódott meg soha tengerészgyalogságnál.

semper fi

Semper Fidelis mottót 1883 hivatalosították, mint az egység hivatalos mottója. Ezt megelőzően, három mottó is használatos volt, hagyományok alapján de nem hivatalosan. Az első, Antedating aháborúban 1812-ben, ”Fortitudine” (“A Fortitude=Bátorság”). A második, ”A tengeren és szárazföldön,” nyilvánvalóan fordítását a Királyi Haditengerészettől származtatható “Per Mare, Per terram.” 1848-ig, a harmadik mottója “A Tripoli partján” emlékére O’Bannon elfogása Derna 1805-ben. 1848-ban miután a tengeri zászlóalj visszatért Washingtonba, hogy részt vegyen Mexico City elfoglalásában, erre a mottója módosították: ”A Halls a Montezumasa Shores a Tripoli” - ezt a sort már ismeri az összes amerikai. Ezt követően az alakulat Mexikóban változtatott a szövegen, az első versszakból “A tengerészgyalogosok himnuszában” használták azok, akik megrohamozta Chapultepec várát.

Származása lehet még  az Angliai Devonshire ezred, a 11. gyalogosok, akik az egyik magas rangú gyalogsági ezred a brit hadseregben, akik gúnyneve “11. Bloody”, Véres tizenegyesek, amelynek mottója is Semper Fidelis volt.

USMC Customs and Traditions

Battle Color of the United State Marine Corps

Marine Barracks, Washington, D.C., holds the official Battle Colors of the Marine Corps. A duplicate is maintained in the office of the Commandant of the Marine Corps in the Pentagon. The Battle Colors bear the same fifty streamers authorized for the Marine Corps as a whole. These streamers represent U.S. and foreign unit awards as well as those periods of service, expeditions, and campaigns in which the Marine Corps has participated from the American Revolution to today.

During the Marine Corps’ first 150 years, Marines in the field carried a variety of flags. It was not until 18 April 1925 that Marine Corps Order Number 4 designated gold and scarlet as the official colors of the U.S. Marine Corps. These colors, however, were not reflected in the official Marine Corps flag until 18 January 1939 when a new design incorporating the new colors was approved. This design was essentially that of today’s Marine Corps standard, and was the result of a two-year study concerning the design of a standard Marine Corps flag, and the units to which such a flag should be issued.

The fifty colored streamers which adorn the Battle Colors represent the history and accomplishments of the Marine Corps. The newest streamer to be added to the Battle Colors is the Kosovo Campaign Streamer, awarded for service in various Kosovo operations beginning in 1999

USMC Customs and Traditions

Marine Corps Emblem & Seal

The history of the Marine Corps emblem is a story related to the history of the Corps itself. The emblem of today traces its roots to the designs and ornaments of early Continental Marines as well as British Royal Marines. The emblem took its present form in 1868. Before that time many devices, ornaments, and distinguishing marks followed one another as official marks of the Corps.

In 1776, the device consisted of a “foul anchor” of silver or pewter. The foul anchor still forms a part of the emblem today. (A foul anchor is an anchor which has one or more turns of the chain around it). Changes were made in 1798, 1821, and 1824. In 1834 it was prescribed that a brass eagle be worn on the hat, the eagle to measure 3 ½ inches from wingtip to wingtip.

During the early years numerous distinguishing marks were prescribed, including “black cockades”, “scarlet plumes,” and “yellow bands and tassels.” In 1859 the origin of the present color scheme for the officer’s dress uniform ornaments appeared on an elaborate device of solid white metal and yellow metal. The design included a United States shield, half wreath, a bugle, and the letter “M.”

In 1868, Brigadier General Commandant Jacob Zeilin appointed a board “to decide and report upon the various devices of cap ornaments of the Marine Corps.” On 13 November 1868, the board turned in its report. It was approved by the Commandant four days later, and on 19 November 1868 was signed by the Secretary of the Navy.

The emblem recommended by this board consists of a globe (showing the Western Hemisphere) intersected by a foul anchor, and surmounted by a spread eagle. On the emblem itself, the device is topped by a ribbon inscribed with the Latin motto “Semper Fidelis” (Always Faithful). The uniform ornaments omit the motto ribbon.

The general design of the emblem was probably derived from the British Royal Marines’ “Globe and Laurel.” The globe on the U.S. Marine emblem signifies service in any part of the world. The eagle also indirectly signifies service worldwide, although this may not have been the intention of the designers in 1868. The eagle which they selected for the Marine emblem is a crested eagle, a type found all over the world. On the other hand, the eagle pictured on the great seal and the currency of the United States is the bald eagle, strictly a North American variety. The anchor, whose origin dates back to the founding of the Marine Corps in 1775, indicates the amphibious nature of Marines’ duties.

On 22 June 1954, President Dwight D. Eisenhower signed an Executive Order, which approved the design of an official seal for the United States Marine Corps. The new seal had been designed at the request of the Commandant of the Marine Corps, General Lemuel C. Shepherd, Jr.

_________________________________________________________________________

Marine Corps Flag

flag

„The few, the proud” (a kevesek, a büszkék) lobogó

A Tengerészgyalogosok az Amerikai Forradalom óta több zászlóval is rendelkeznek, de napjaink bíbor lobogója 1939. január óta lobog a Tengerészgyalogság ceremóniáin és missziói alatt.

A lobogó bíbor háttere előtt található a Sas, Földgömb és Horgony embléma, mely szürke és aranyszínű. A sas csőrében „Semper Fidelis” mottót tartalmazó szalagot tart, míg a zászló alján az „United States Marine Corps” feliratú szalag lobog.

A bíbor és az arany csak 1925-től vált a USMC hivatalos színévé; a Sas, Földgömb és Horgony már 1868 óta szerepel a Tengerészgyalogság szimbólumrendszerében.

Azok mellett, hogy a Tengerészgyalogság zászlaját valamennyi hivatalos ceremónián és beiktatáson felvonják, a lobogó az Egyesült Államos Elnökének hivatalán, a Védelmi Hivatalon, a Tengerészeti Hivatalon, valamint a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának Elnöki és Alelnöki Hivatalán is fenn lobog.

_________________________________________________________________________

The Sword

sword

Több mint egy fegyver, örökség.

A kardot viselő tengerészgyalogosok jelképezik a Tengerészgyalogság örökségét mint Amerika eredeti védelmezői. Ezek a legrégibb fegyverek amik még ma is szolgálatban állnak az Egyesül Államok Fegyveres Erőinél.

A tisztek Mameluke kardot viselnek amit eredetileg Presley O?Bannon-nak adott egy Mameluke törzsfőnök Észak Afrikában. O?Bannon és tengerészgyalogosai 600 mérföldön keresztül meneteltek Észak Afrika sivatagjában, hogy megszabadítsák Tripoli partjait a kalózoktól. 1825 óta az összes tengerészgyalogos tiszt viseli a Mameluke kardot.

A vezérkari tiszthelyettesek és tiszthelyettesek az 1858-as lovassági kardot viselik. Ezt a kardot a Tengerészgyalogság Parancsnoksága adományozta nekik elismerésül vezetésükért a bevetéseken, erkölcsi tisztaságukért, hagyományukért. Csak a Tengerészgyalogság adományoz ilyen kitüntetést a tiszthelyetteseknek.

________________________________________________________________

Dress Blues

dress blues

Dress Blues

A legegyedibb egyenruha a hadseregben.

Minden egyes részlete a ruhának a már több mint két évszázada szolgáló tengerészgyalogság büszkeségét és örökségét fejezi ki.

Az élénkvörös úgynevezett vér csík ami mindegyik nadrág lábán lefut amit a tiszthelyettesek, a vezérkari tiszthelyettesek és a tisztek hordanak, eredetileg a chapultepeci csatában a mexikói háború alatt 1847-ben elesett tengerészgyalogosok előtt tiszteleg. Ma már az összes elesett bajtárs emlékéért tiszteleg.

A gallérja a mai egyenruhának tükrözi az eredeti tengerészgyalogos egyenruhát amit az amerikai függetlenségi háborúban használtak, aminek magas bőr nyaka volt, hogy megvédje a tengerészgyalogost a kardcsapásoktól.

Mivel ez testesíti meg a tengerészgyalogság történelmét, ezért szigorú színvonalnak kell megfelelni a ruha viselésére, ezt a színvonalat minden tengerészgyalogos büszkeséggel tartja fent.
_______________________________________________________________

The Eagle, Globe and Anchor

EGA

A sas, a földgömb és a horgony.

Az alakulat emblémája.

A sas a földgömb és a horgony jelkép 1868 óta része az egyenruhának, de csak 1955-ben vált a hivatalos jelképévé a Tengerészgyalogságnak.

A sas kitárt szárnyakkal az Egyesült Államok büszke nemzetét jelképezi. A földgömb a világszerte való jelenlétükre utal, míg a horgony a tengerészeti hagyományokat jelképezi. Együtt a szolgálatra való felajánlást fejezik ki levegőben, földön és vízen.

A sas a földgömb és a horgony emblémát átadják az újoncoknak az újonc kiképzés után, szimbolizálva azt, hogy kiérdemelték a United States Marine címet.